Állítás:A férfiaknak szükségük van a kalandokra kapcsolat mellett is. A férfi érve: Érzelmek nélkül, ösztönből csinálják, mert belső késztetésük van rá, beléjük van kódolva.

Nem feltétlenül igaz ez csak a férfiakra. Tegyük fel hogy az agyunkat fel lehet osztani két nagy egységre, az ösztönökre és az érzelmekre. Viselkedésünk, jellemünk ezek arányaiban alakul ki. Alapvetően a férfiaknál ez 60% ösztön, 40% érzelem arányban oszlik meg, míg a nőknél pont ellenkezőleg, 40% ösztön, 60% érzelem. 

Az, hogy miért kevesebb a hűséges férfi, mint nő (annak ellenére, hogy a népesség arányában a férfiak vannak kisebbségben) arra nem csak az lehet a magyarázat, hogy ez a férfiak génjeibe van ültetve. Valószínűleg az otthonról hozott minta formálja. Számos példát hozhatnék, akár saját akár ismerősök esetén. A csonka, vagy szétesett családban felnőttek nagyobb része a 60% ösztön kategóriába tartozik. Nagyon fontos h milyen mintát lát fiatalkorában az ember hiszen ezek által alakul a személyisége.

Az, hogy az igazi szerelemben nem fontos a sex, az egy oltári baromság. Hiába is szépítjük, félig ösztönlények vagyunk, ki kicsit ösztönösebb, van aki pedig inkább az érzelmeire hallgat. Az igazi egyszerre a barátunk, a szerelmünk és a szeretőnk is.

Talán jó kompenzáció az ösztönök kielégítésére, ha olyan kapcsolatban vagyunk, ahol átélhetjük EGYMÁSSAL ezeket a "kalandokat".

Amíg az ember nem él  (ahogyan sokan nem) meg egy ilyen kapcsolatot, ahol igenis az idő múltával is olykor kihívás meghódítani, becserkészni az embernek a saját pasiját/nőjét, ahol a másik mindig képes kicsit megújulni, egy új oldalát megmutatni,ahol különleges az a híres-neves láng, újra és újra maximumon képes égni, addig ebben a fatálisan nagy közhelynek az árnyékában fog élni.

Arra a megállapításra jutottam, hogy én az 50%-50% kategóriába tartozok. Az instabilitás, az egyensúlyozgatás miatt, olykor vagy erre-vagy arra billent a mérleg oldala, de ha egy olyan emberrel találkozunk, aki beül a mérleg két oldala közé, ott megtalálhatjuk a harmóniát. 
Nem mindig az arany középút a megoldás, de ebben a témában úgy gondolom h igenis, főleg ha hosszútávon készül berendezkedni az ember. 

Végezetül az elmúlt napokkal kapcsolatosan: a diktátoroskodás, az elfojtás, korlátozás sosem vezet jóhoz. Sokkal rosszabbat teremt, mint amilyen előtte volt. A szexuális forradalom újraéledése enyhén túllőtt a célján...Nincsenek erkölcsök, nincsenek elvek, nincs becsület, nincs bizalom. Hogyan szeretnénk szarból várat építeni? A csapból is a szemét folyik: kurvák, csalók,bűnözők, életképtelenek, lecsúszottak, széthullott családok, csalfa emberek vigyorognak vissza az újságok címlapjairól, főműsoridős adásokban pózolnak, keringenek az éterben.
Néha kicsit úgy érzem magam, mint a vadonban:Az a falkavezér, aki mindenkinek tekintélyt parancsol, háremet tart, mert ő a legerősebb. Agyban és szívben kéne kicsit erősíteni inkább.
A legszomorúbb, hogy ez egy ferde tükröt mutat a társadalom számára mintaként. Az embereket az érdekli, hogy ki hogyan cseszi el az életét, válik értéktelenné.Időpazarlás. Azt az időt, amit erre fecsérel befektethetné a saját kapcsolatának építésébe, javításába és máris nem élnénk ilyen 'az erkölcs-és értéktelen a trendi' világot. Nem úgy szeretnék lenni valaki, hogy az Audimban pózolok naphosszat, és villogok a méregdrága( és általában kurva ízléstelen) cuccaimban, hanem úgy, hogy le is tettem valamit az asztalra, ami értelmet ad ennek az egész cécónak...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.