Pontosan másfél év a legnagyobb közösségi oldal nélkül. Harag, magány, düh, vágyódás. Néhány érzés a sok közül. Diával mi van? Hogyhogy nincs fent a fééészen? Jól van? A leggyakoribb kérdések, melyek visszajutottak hozzám. Ha érdekel, hogy milyen a "szabadság", ha érdekel, hogy milyen"kivonulni a társadalomból", vagy  csak szimplán kíváncsi vagy a miértre, akkor jó olvasást kívánok és ígérem nem bánod meg.

Az elmúlt másfél évem önkényes szociológiai kutatással telt. 2011 március 20-án deaktiváltam felhasználó fiókom és ezzel megszűntem létezni a híres-neves publikum előtt. Többé megszűnt a fa*búkos ismerősekkel való kontaktus, a mindennapos információáradat, a felesleges idegeskedés és időeltolás. Hogy cserébe mi várt rám? Nehéz lenne frappánsan megfogalmazni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy akinek akad némi sütnivalója, feltételezi, hogy az ember saját magának igyekszik nem ellensége lenni. Magyarul nyomós indok nélkül nem vonja ki az ember magát a társadalomból. Minden körülményes magyarázat nélkül annyit mondhatok,hogy tanultam a dologból. A lényeg, hogy hamar összegyűlik így a felhő az ember felett. Van aki küzd, míg bele nem bukik, és van aki önkontrollt gyakorolva taktikázik. Azt hiszem ez volnék én. Ezek után jött az a mérhetetlen erő, mi elsegített idáig, oda ahol most lehetek. Erőt vettem magamon, kiszortíroztam a személyeket és a leépítés után elkezdtem építkezni. 

Nagy tanulság, hogy az ember legnagyobb hibája, ha kitárulkozik és ezzel sebezhetővé válik mások előtt, olyanok előtt akik piócaként ebből táplálkoznak és miután kellően megszívva magukat elhullajtanak és tovább állnak újabb áldozatokat keresve. Ezért is született egy korábbi bejegyzésem, mely a tudatos fészhasználatra ösztönöz.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az Online ÉN, a virtuális közösség elsöpör mindent és mindenkit. Én mégis Don Quijote módjára harcoltam, harcoltam magammal, ezzel az elkorcsosult, elidegenedett és felgyorsult világgal, mellyel így még inkább nehéz volt tartani a lépést. És itt vagyok...újra fent az emberiséget beszipojozó, az emberi kapcsolatokat pusztító, függőséget okozó közösségi site-on. Ennek egyszerű indoka van: nem arról van szó, hogy nem bírtam volna tovább és feladom, hanem az effajta közösségi lét rákényszeríti az embert, hogy "szem előtt legyen". Aki nincs fent a fészbúúkon az pszichopata, vagy sötét múltja van, illetve valamit sunnyog. Hát kikérem magamnak. Nem vagyok sem sorozatgyilkos, se nem ültem a hűvösön, se nem vagyok valami szekta/maffia tagja, sőt nem is szövök elmebeteg terveket. Csupán betelt a pohár. De még ez a sok baromi "értelmes" feltevés sem érdekelne, ha nem gátolna a munkakeresésben illetve egyéb társadalmi célú tevékenységben, stb. De ebbe ne is menjünk bele. Annyit még hozzátennék, hogy az mitől normálisabb aki fent van, egész nap előtte ül, azt is leírja, hogy unatkozik, hogy mikor volt wc-n és hagy ne cifrázzam...Vagy aki itt próbál meg újabb kuncsaftokat, önbizalmat, barátokat szerezni...

De inkább beszéljük arról, hogy mire is volt jó? 

Elsősorban ráébredtem, hogy mi is érdekel igazán, rájöttem, hogy itt az ideje felnőni, és hogy a hőn áhított felnőttkor igazából egy nagy szar. Az ember egy jó ideig csak úgy gyűjti a barátokat, haverokat, mindig új és új társaság, a végén pedig azt veszi észre hogy egyre inkább megfogyatkoznak a személyek, akikben igazán megbízhat, akikre számíthat, akikre érdemes időt fecsérelni. Itt már az időről szól minden. Mintha egy örökös szélmalom harcot vívnánk az idővel, hogy mindent megéljünk, hogy úgy éljünk ahogy megálmodtunk, hogy boldogok és sikeresek lehessünk, és ebbe nem férnek bele holmi töltelékemberek. Ezek után mondhatni nem is olyan jó az a "jó"...

Ettől függetlenül egy percig sem bánom. Miért nem? Óriási szabadságérzést ad, hogy nem tud mindenféle jött-ment félidegen az életem fontos eseményeiről, nem látja,kik a barátaim, hogy merre járok, hogy mit szeretek. Ha az emberről mindent tudnak, az sebezhetővé teszi. Abból pedig köszönöm nem kérek, így is elég elb*szott egy világot élünk, ahol mindenki ismeretlenül gyűlöli a másikat csupán azért mert esetleg többet letett nála az asztalra, vagy vannak önálló, egyéni gondolatai és ötletei.

Apropó, beszéljünk kicsit a mostani fész-létről.

Másfél hetes, friss regisztrációval is tapasztaltam ezt-azt. Az emberek nagy része már csak kényszerből lép be, hogy megfeleljen a társadalmi normáknak. Az emberek már nem olyan izgatottak, hogy mi történik a másikkal, Inkább az ingyenes kommunikációs lehetőség részét használják ki. Ez részben pozitív. Ám ettől függetlenül egyre inkább vesznek el a személyes kontaktusok, egyre érdektelenebbek vagyunk egymás iránt, hiszen a fész mindent elárul a másikról, kérdezés nélkül, így elillan a kíváncsiság érzése. Meg amúgy is rohadt unalmas, hogy mindenki csak azon tud csámcsogni, hogy ki mit csinál- mert hogy látta a fészbúúkon, hogy elsírta magát, elment budira, férjez ment, úristen gyereket szült, meg jaj milyen gáz hogy itt bulizott, meg amúgy is hogy néz ki. Hát mi ez kéremszépen? Ha az emberek fele ennyi időt fordítanának mondjuk arra, hogy képezik magukat, értelmes dolgokkal töltik idejüket, akkor nem lenne ennyi elmebajos, állat "ember". Meg kéne már végre tanulni a való életben élni leginkább és csak kisebb részben a neten...Mennyi szépség van a világban, mennyi megismételhetetlen, csodás élmény, mégis inkább a szobában kuksolunk, várva hogy beszippant a monitor és közben esz a féltékenység.

Menjünk ki a világba és váltsuk valóra álmainkat, vágyainkat. Ám ez az éteren keresztül nem fog menni, így Kívánok kitartást és türelmet mindenkinek.

To be continued...;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.