Pont ma délután sikerült lencsevégre kapni egy igazi kincset a Nagymező utcában,kapcsolódva az előző bejegyzésemhez, de sajnos a technika ördöge kibabrált velem, így majd a retro részlegnél lesz megtekinthető.

Ha jól emlékszem vasárnapról hétfőre valami eszméletlen baromságot álmodtam. Azt hiszem ezt még néhány igazi elborult festő is megirigyelné. Várom a vállalkozó kedvű fiatalokat, akik lefestenék, a világsiker garantált:P

Jól figyeljetek, mert én sem tudom ám követni:Egy régi bérház belsejében kezdődött az egész történet. Bár az álom szerint a Ferenciek terénél voltunk, mégis a ház lépcsőháza a parlament belsejét idézte számomra. Széles lépcsők, körfolyosók, és egy lift is díszelgett az álombéli helyszínen. Az emberek hirtelen olyan sokan lettek, mint egy hivatalban és mire feleszméltem a hirtelen lett tömeg sokkoló hatása alól már egy kopaszodó 40es pasi gonoszan vigyorogva makogott valamit miközben az arcomba bámult. Amikor meguntuk a lépcsőzést a lift felé indultunk, ám közben a recepción találtuk magunkat, ahol érdeklődtük az emberek furcsa viselkedése felől (főleg azért mert idáig mindenki felfelé tartott, aztán hirtelen egyszerre indult meg a tömeg a kijárat felé). A recepciós hölgy először próbált terelni, majd kinyögte, hogy a fejesek szerint felrobban a nap, vagy valami hasonló-erre sajnos homályosan emlékszem már-és hogy meneküljünk amerre látunk.

Én azt véltem helyesnek, hogy menjünk ki az utcára, hogyha belecsapnak a meteorok a házakba több az esélyünk a túlélésre. Közben azon voltam, hogy Bobbyt valahogy elérjem telefonon, még mielőtt megérkezik az első csapás. Következő pillanatban már sebesen tartott  felénk egy bazinagy lángoló golyó.Aztán szépen sorba jött a többi is. Marcival és egy 3. személlyel,akire a mai napig nem emlékszem elkezdtük kerülgetni ezeket a tűzgolyókat(eskü mint valami idióta számítógépes játékban). Mikor közelebb értek és már a parázs is kialudt, akkor jött az igazán nagy felfedezés, mi szerint ezek óriás alufóliagalacsinok voltak.

Egy plázánál kötöttünk ki. Az áruház inkább a régi skálákra hasonlított. Egyik kirakatban egy nagy felfújható gumibálna ugrált, a másik placcon 2 ember küzdött egy elszabadult gumitömlővel, amit kígyónak tituláltak. Ez idő alatt a galacsináradat véget ért, az ég tisztulni látszott. A bejáratok még le voltak zárva. Velünk szemben egy villamosmegálló díszelgett, ahol két idősebb hölgy épp forró csókot váltott:O, melynek hatására a körülöttünk lévő hasonló kaliberű hölgyek is nyakig voltak a tutibanxD 

Láttátok a minden6ó című filmet? Na ott Morgan Freeman játssza Isten szerepét. Hát az én álmomban is hasonlóképp volt. A tisztuló égen egyszer csak egy óriásgömb tűnt fel, ami vöröslött az égbolton és egyre közelebbinek érezhettük. Ezután bevetette magát az öreg, és kék műkörmeit piszkálta a gömbben. Ez olyan volt, mint ahogy ábrázolják az égi személyeket, ködösen mozgott abban a veres golyóban, majd hirtelen köddé vált és mindenki feleszmélt.

https://www.youtube.com/watch?v=QAK5sJ77J78 

Isten csúnya játékot űzött velünk, amikor is kiderült, hogy az egész csak egy átverés volt, persze figyelemfelkeltő céllal. Az álom végén mindenki megkerült, Marcsi épp egy szobában ücsörgött és valamilyen mp3 lejátszóról témázott, Bobby meg valahogy csak ott termett mellettem.

Valahogy nem tudom szavakba önteni milyen érzés ez. Elsősorban végigfuttattam a programot agyban, hogy igen, ez hibás, ez nem lehetséges. A következő már gázosabb, főleg ha az ember azon gondolkodik, hogy vajon miért nem normális,miért álmodik egymástól teljesen független, ráadásul legtöbbször teljesen abszurd dolgokkal.

Hát azt azóta sem sikerült megfejtenem, hogy vajon mit kereshetett Morgan Freeman kék műkörmös, tréfálkozós istenként az álomban, a felfújható bálnáról és az alumínium galacsinmeteorokról már nem is beszélve.

Lehet, hogy egy kórházi eset vagyok, ám az is lehet, hogy én vagyok a messiás, a jövőlátótok, akinek az a nagy feladata, hogy megmentse ezt a bolygót.:P

Végül is ha jobban belemélyülök a témába, mint Jim Carry a 23-as szám című filmben még lehet, hogy a végén kiderül rólam is, hogy ez a 2. életem, valóban pedig egy kattant állat vagyok. Végtére is megjelent egy a vörös iszap balhé, ami két ponton is kapcsolható az álomhoz: 1. alumínium (mint a "meteorok") valamint 2. vörös iszap (óriási nagy valami vörös közelített amikor megjelent Morgan Freeman).

Persze tudom, hogy ez így igen nagy baromságnak tűnik, de valóban ezt álmodtam, amit hétfő délután még Gabinak és Bobbynak is elmeséltem, persze nem ennyire részletezve. A kapcsolható pontokra pedig most, a történet felidézése közben eszméletem.

No mindegy, Morgan Freeman nincs, de van pár "fincsi" kép erről az ökoszörnyről, ezzel búcsúzom, csak h fokozzam a hangulatot...

http://www.boston.com/bigpicture/2010/10/a_flood_of_toxic_sludge.html?ref=nf

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.