Pontosan másfél év a legnagyobb közösségi oldal nélkül. Harag, magány, düh, vágyódás. Néhány érzés a sok közül. Diával mi van? Hogyhogy nincs fent a fééészen? Jól van? A leggyakoribb kérdések, melyek visszajutottak hozzám. Ha érdekel, hogy milyen a "szabadság", ha érdekel, hogy milyen"kivonulni a társadalomból", vagy  csak szimplán kíváncsi vagy a miértre, akkor jó olvasást kívánok és ígérem nem bánod meg.

Az elmúlt másfél évem önkényes szociológiai kutatással telt. 2011 március 20-án deaktiváltam felhasználó fiókom és ezzel megszűntem létezni a híres-neves publikum előtt. Többé megszűnt a fa*búkos ismerősekkel való kontaktus, a mindennapos információáradat, a felesleges idegeskedés és időeltolás. Hogy cserébe mi várt rám? Nehéz lenne frappánsan megfogalmazni. Mindenesetre úgy gondolom, hogy akinek akad némi sütnivalója, feltételezi, hogy az ember saját magának igyekszik nem ellensége lenni. Magyarul nyomós indok nélkül nem vonja ki az ember magát a társadalomból. Minden körülményes magyarázat nélkül annyit mondhatok,hogy tanultam a dologból. A lényeg, hogy hamar összegyűlik így a felhő az ember felett. Van aki küzd, míg bele nem bukik, és van aki önkontrollt gyakorolva taktikázik. Azt hiszem ez volnék én. Ezek után jött az a mérhetetlen erő, mi elsegített idáig, oda ahol most lehetek. Erőt vettem magamon, kiszortíroztam a személyeket és a leépítés után elkezdtem építkezni. 

Nagy tanulság, hogy az ember legnagyobb hibája, ha kitárulkozik és ezzel sebezhetővé válik mások előtt, olyanok előtt akik piócaként ebből táplálkoznak és miután kellően megszívva magukat elhullajtanak és tovább állnak újabb áldozatokat keresve. Ezért is született egy korábbi bejegyzésem, mely a tudatos fészhasználatra ösztönöz.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az Online ÉN, a virtuális közösség elsöpör mindent és mindenkit. Én mégis Don Quijote módjára harcoltam, harcoltam magammal, ezzel az elkorcsosult, elidegenedett és felgyorsult világgal, mellyel így még inkább nehéz volt tartani a lépést. És itt vagyok...újra fent az emberiséget beszipojozó, az emberi kapcsolatokat pusztító, függőséget okozó közösségi site-on. Ennek egyszerű indoka van: nem arról van szó, hogy nem bírtam volna tovább és feladom, hanem az effajta közösségi lét rákényszeríti az embert, hogy "szem előtt legyen". Aki nincs fent a fészbúúkon az pszichopata, vagy sötét múltja van, illetve valamit sunnyog. Hát kikérem magamnak. Nem vagyok sem sorozatgyilkos, se nem ültem a hűvösön, se nem vagyok valami szekta/maffia tagja, sőt nem is szövök elmebeteg terveket. Csupán betelt a pohár. De még ez a sok baromi "értelmes" feltevés sem érdekelne, ha nem gátolna a munkakeresésben illetve egyéb társadalmi célú tevékenységben, stb. De ebbe ne is menjünk bele. Annyit még hozzátennék, hogy az mitől normálisabb aki fent van, egész nap előtte ül, azt is leírja, hogy unatkozik, hogy mikor volt wc-n és hagy ne cifrázzam...Vagy aki itt próbál meg újabb kuncsaftokat, önbizalmat, barátokat szerezni...

De inkább beszéljük arról, hogy mire is volt jó? 

Elsősorban ráébredtem, hogy mi is érdekel igazán, rájöttem, hogy itt az ideje felnőni, és hogy a hőn áhított felnőttkor igazából egy nagy szar. Az ember egy jó ideig csak úgy gyűjti a barátokat, haverokat, mindig új és új társaság, a végén pedig azt veszi észre hogy egyre inkább megfogyatkoznak a személyek, akikben igazán megbízhat, akikre számíthat, akikre érdemes időt fecsérelni. Itt már az időről szól minden. Mintha egy örökös szélmalom harcot vívnánk az idővel, hogy mindent megéljünk, hogy úgy éljünk ahogy megálmodtunk, hogy boldogok és sikeresek lehessünk, és ebbe nem férnek bele holmi töltelékemberek. Ezek után mondhatni nem is olyan jó az a "jó"...

Ettől függetlenül egy percig sem bánom. Miért nem? Óriási szabadságérzést ad, hogy nem tud mindenféle jött-ment félidegen az életem fontos eseményeiről, nem látja,kik a barátaim, hogy merre járok, hogy mit szeretek. Ha az emberről mindent tudnak, az sebezhetővé teszi. Abból pedig köszönöm nem kérek, így is elég elb*szott egy világot élünk, ahol mindenki ismeretlenül gyűlöli a másikat csupán azért mert esetleg többet letett nála az asztalra, vagy vannak önálló, egyéni gondolatai és ötletei.

Apropó, beszéljünk kicsit a mostani fész-létről.

Másfél hetes, friss regisztrációval is tapasztaltam ezt-azt. Az emberek nagy része már csak kényszerből lép be, hogy megfeleljen a társadalmi normáknak. Az emberek már nem olyan izgatottak, hogy mi történik a másikkal, Inkább az ingyenes kommunikációs lehetőség részét használják ki. Ez részben pozitív. Ám ettől függetlenül egyre inkább vesznek el a személyes kontaktusok, egyre érdektelenebbek vagyunk egymás iránt, hiszen a fész mindent elárul a másikról, kérdezés nélkül, így elillan a kíváncsiság érzése. Meg amúgy is rohadt unalmas, hogy mindenki csak azon tud csámcsogni, hogy ki mit csinál- mert hogy látta a fészbúúkon, hogy elsírta magát, elment budira, férjez ment, úristen gyereket szült, meg jaj milyen gáz hogy itt bulizott, meg amúgy is hogy néz ki. Hát mi ez kéremszépen? Ha az emberek fele ennyi időt fordítanának mondjuk arra, hogy képezik magukat, értelmes dolgokkal töltik idejüket, akkor nem lenne ennyi elmebajos, állat "ember". Meg kéne már végre tanulni a való életben élni leginkább és csak kisebb részben a neten...Mennyi szépség van a világban, mennyi megismételhetetlen, csodás élmény, mégis inkább a szobában kuksolunk, várva hogy beszippant a monitor és közben esz a féltékenység.

Menjünk ki a világba és váltsuk valóra álmainkat, vágyainkat. Ám ez az éteren keresztül nem fog menni, így Kívánok kitartást és türelmet mindenkinek.

To be continued...;)

Állítás:A férfiaknak szükségük van a kalandokra kapcsolat mellett is. A férfi érve: Érzelmek nélkül, ösztönből csinálják, mert belső késztetésük van rá, beléjük van kódolva.

Nem feltétlenül igaz ez csak a férfiakra. Tegyük fel hogy az agyunkat fel lehet osztani két nagy egységre, az ösztönökre és az érzelmekre. Viselkedésünk, jellemünk ezek arányaiban alakul ki. Alapvetően a férfiaknál ez 60% ösztön, 40% érzelem arányban oszlik meg, míg a nőknél pont ellenkezőleg, 40% ösztön, 60% érzelem. 

Az, hogy miért kevesebb a hűséges férfi, mint nő (annak ellenére, hogy a népesség arányában a férfiak vannak kisebbségben) arra nem csak az lehet a magyarázat, hogy ez a férfiak génjeibe van ültetve. Valószínűleg az otthonról hozott minta formálja. Számos példát hozhatnék, akár saját akár ismerősök esetén. A csonka, vagy szétesett családban felnőttek nagyobb része a 60% ösztön kategóriába tartozik. Nagyon fontos h milyen mintát lát fiatalkorában az ember hiszen ezek által alakul a személyisége.

Az, hogy az igazi szerelemben nem fontos a sex, az egy oltári baromság. Hiába is szépítjük, félig ösztönlények vagyunk, ki kicsit ösztönösebb, van aki pedig inkább az érzelmeire hallgat. Az igazi egyszerre a barátunk, a szerelmünk és a szeretőnk is.

Talán jó kompenzáció az ösztönök kielégítésére, ha olyan kapcsolatban vagyunk, ahol átélhetjük EGYMÁSSAL ezeket a "kalandokat".

Amíg az ember nem él  (ahogyan sokan nem) meg egy ilyen kapcsolatot, ahol igenis az idő múltával is olykor kihívás meghódítani, becserkészni az embernek a saját pasiját/nőjét, ahol a másik mindig képes kicsit megújulni, egy új oldalát megmutatni,ahol különleges az a híres-neves láng, újra és újra maximumon képes égni, addig ebben a fatálisan nagy közhelynek az árnyékában fog élni.

Arra a megállapításra jutottam, hogy én az 50%-50% kategóriába tartozok. Az instabilitás, az egyensúlyozgatás miatt, olykor vagy erre-vagy arra billent a mérleg oldala, de ha egy olyan emberrel találkozunk, aki beül a mérleg két oldala közé, ott megtalálhatjuk a harmóniát. 
Nem mindig az arany középút a megoldás, de ebben a témában úgy gondolom h igenis, főleg ha hosszútávon készül berendezkedni az ember. 

Végezetül az elmúlt napokkal kapcsolatosan: a diktátoroskodás, az elfojtás, korlátozás sosem vezet jóhoz. Sokkal rosszabbat teremt, mint amilyen előtte volt. A szexuális forradalom újraéledése enyhén túllőtt a célján...Nincsenek erkölcsök, nincsenek elvek, nincs becsület, nincs bizalom. Hogyan szeretnénk szarból várat építeni? A csapból is a szemét folyik: kurvák, csalók,bűnözők, életképtelenek, lecsúszottak, széthullott családok, csalfa emberek vigyorognak vissza az újságok címlapjairól, főműsoridős adásokban pózolnak, keringenek az éterben.
Néha kicsit úgy érzem magam, mint a vadonban:Az a falkavezér, aki mindenkinek tekintélyt parancsol, háremet tart, mert ő a legerősebb. Agyban és szívben kéne kicsit erősíteni inkább.
A legszomorúbb, hogy ez egy ferde tükröt mutat a társadalom számára mintaként. Az embereket az érdekli, hogy ki hogyan cseszi el az életét, válik értéktelenné.Időpazarlás. Azt az időt, amit erre fecsérel befektethetné a saját kapcsolatának építésébe, javításába és máris nem élnénk ilyen 'az erkölcs-és értéktelen a trendi' világot. Nem úgy szeretnék lenni valaki, hogy az Audimban pózolok naphosszat, és villogok a méregdrága( és általában kurva ízléstelen) cuccaimban, hanem úgy, hogy le is tettem valamit az asztalra, ami értelmet ad ennek az egész cécónak...

Ismét egy bejegyzés, aminek már a címében is a hazugság szó szerepel.

Miért fáj annyira eszméletlenül ha átvernek? Amikor az hazudik a szemünkbe (a lelkünknek), aki előtt védtelenné tesszük magunkat azzal, hogy feltárjuk titkainkat, megmutatjuk a gyengéink, megnyílunk a másik előtt ezzel támadási felületet képezve, a "védőpajzsot" elhajítva?

Mindenkinek vannak titkai. Vannak azok a dolgok, amit az ember még saját magának sem mer bevallani, saját maga előtt is titkolja, próbálja elhitetni a valótlant, csak mert az kényelmesebb,egyszerűbb megoldás, szebb a külvilág számára.

Az emberi élet olyan, mint egy könyv.Hogy milyen fajta? Egyéb kategória: embere válogatja, valakié egy kalandregényhez, valakié egy love storyhoz, egy gyűjteményhez, valakié pedig csak egy unalmas egyetemi tankönyvhöz hasonlít. És mi helyzet a mesekönyvekkel? Nos ez egy igen ritka féle-fajta.

Saját magunk írjuk benne a fejezeteket. Minden kapcsolat, minden új dolog egy új fejezet, melyet ha az előző fejezet beárnyékol, akkor elveszíti varázsát, önállóságát. 

A korábbi fejezetek nem fognak eltűnni, de ahogy lapozunk egyre távolabbra kerülnek a jelentől, a legrégebbiek helyére újak kerülnek, a kevésbé régiek nagyon régiekké válnak. 

Szokták mondani, hogy ne nézz vissza. Ez bolondság.Csak az ne nézzen vissza, aki gyenge és vissza húzza a múltja, aki nem volt képes tovább lépni, az új fejezetet megnyitni. Aki gyáva, és fél az újtól, közben  az új az ismeretlen, a régmúlt pedig az ismert rossz. Aki soha nem néz vissza az retteg, hogy nehogy megtorpanjon, hogy megremegjen a lába.

Vissza kell tekinteni, hogy lássuk jó úton haladunk-e, hogy a mostani az előzőhöz képest javulást, előrelépést, fejlődést hozott-e, hogy így teljesebbnek, egésznek érezzük-e magunk. Az emberi lét célja a szüntelen fejlődés, a tanulás, ami soha nem teljesedhet be, ez a tökéletes tökéletlenség.

és hogy mi az igaz szerelem? Amikor az ember féllábúként él, és aztán hirtelen eldobja a mankót és újra két lábon jár. Amikor az utolsó puzzle darab belekerül a kirakóba. Amikor egy másik személyben magadra találsz, aki a rossz tulajdonságaidhoz a saját jó tulajdonságait párosítja, az ő rossz tulajdonságai mellé te párosítod a saját jóságod. Amikor a másik egy percre nincs mellettünk, és máris elveszettnek, védtelennek érezzük magunkat. Mi más lenne az, mint amikor az oroszlán hirtelen kezes báránnyá válik.

Ezekkel kell megküzdenünk, hogy a másikkal szemben tiszta lappal tudjunk játszani, még ha az nem is mindig kellemes a felek számára. Saját magunkkal szemben kell őszintének lennünk, hogy képesek legyünk a tiszta emberi érzelmek kinyilvánítására, hogy ne mocskolja be a szerelmet, a boldogságot a múlt és a jelen árnyéka, hogy fejlődni tudjunk, hogy legyen értelme élnünk.A másikért, MAGUNKÉRT.

Faszbuk használati utasítás

Használati útmutató a facebook élményhez, ismerősnek jelölés, adatlap módosítás,regisztráció folyamata és egyéb "hasznos" tanácsokkal teli videót, bejegyzést és cikket talál az ember ha bepötyögi a facebook használati utasítás címszót a guuuugliba.

Vajon mégis mi az igazi funkciója? Mert véleményem szerint nem az, hogy minden barátnőmet testvéremnek jelöljek, minden lépésemet jelentsem, sőt alapvetően nem is az, hogy az ember itt tegyen hírnévre, fedezzék fel mint aktmodell, vagy miegymás...sőt mi tőbb, remélhetőleg az ötletgazda nem egy antikrisztus, akinek egy ilyenfajta tudatos agymosás volt a célja, és nem is az, hogy az emberiség elfelejtse alapvető készségeit, miszerint társas lény, szüksége van a VALÓDI EMBERI KAPCSOLATOKRA.

Jobb, ha az ember vigyáz ezekkel a dolgokkal, mert könnyen ébredhet arra, hogy nagyokat pupillázik értetlenül, hogy vajon erről honnan tud mindenki. Amint az előző bejegyzésben is megállapítottuk, ember embernek farkasa. Sőtmitöbb, aki kicsit eszesebb az átlagnál (megjegyzem a másik fél pedig  felelőtlen) könnyen csapdába ejtheti a rivalizált kolléganőjét, az utált szomszédot és az egyéb nem kedvelt ismerőseit.

Megmondom a frankót, rohadtul nem vagyok kíváncsi arra, hogy ki mikor volt wc-n, és utálom látni, hogy néhányan hetente váltogatják a családi állapotukat.Persze tudom, ha nem tetszik és nem érdekel nem kell olvasni. De az ember akarva akaratlanul is belepillant, hiszen valami hasznos információ reményében pásztázza azt a retkes üzenőfalat.

Talán kicsit beletipor az emberek intim zónájába, amit azért hívnak így, mert senkinek semmi keresnivalója benne (a saját személyünket kivéve persze). Talán túlságosan is megismerjük a másikat ha van némi készségük hozzá(ami nem igényel tanulást, csak egy kis agyat), ami miatt ellenségessé válhat. Néha jobb, ha az ember egyes dolgait megtartja magának.

Orbán Viktor is kihasználta az oldal adta lehetőséget, a kampánycsend elötti utolsó másodpercig...

Szó mi szó, a facebook folyik még a csapból is. Az embereket beszippantja lassan ez a virtuális világ. Már csak arról tudnak beszélgetni, hogy mi történt a facebookon. Mintha az ember egy párhuzamos világban élne a valóság mellett.Kérdés az, hogy kinek melyik a valóság. Voálá a mátrix:D

Valószínűleg az elmúlt évek legtöbbet használt szava a facebook a szeretlek vagy a kérlek helyett. Ezek után nincs is csodálkozni való azon, hogy eltűnik a karácsony, nincsenek normális emberi kapcsolatok, mindenki szenved, és hogy az emberek bekattantak, egyre többen felejtenek el helyesen írni,vagy éppen köszönni. A személyi torzulásokról pedig ne is beszéljünk.

Lassan kezd olyan lenni, mint valami világ feletti óriás, mutáns ronda szörny, ami egy robothangon mekekő nagyúr, az egész emberiség irányítója. Már azon se lepődnék meg ha létrehoznának egy új vallást, a fészbukizmust:D Úgy is sok az alkalmazás, ahol a facebook megmondja a frankót, biztos valami természetfeletti erő ül a gép másik oldalán, és jósolja a jövőt xD

Az a legnagyobb baj, hogy az emberek egymásra ragasztják a hülyeséget. Sajnos a tudás, a türelem, az értelem nem terjed, hanem egyre inkább hanyatlik. Kikérem magamnak, hogy az eszetlen homosapiensek miatt agymosást végezzenek rajtam is, és hogy a világ népessége egy nagy irányított, felsorakoztatott sereggé váljon, akik készen állnak a "nagy" utasításaira.

Nekem a falról valami letisztult, egyszerű, átlátható dolog jut eszembe. A faszbúúúk üzenőfal pedig egy külvárosi sínek melletti omladozó telegraffitizett falra emlékeztet.

Sajnos az ember mégis kénytelen használni,nem engedheti,hogy ne. Azt hiszem, hogy legalább törekednünk kéne rá,hogy hasznos dolgokra IS használjuk. Minden hirdetésben, intézmény és szervezet webcím helyett már a facebook oldalát használja elérhetőségként,

a Jókai utcai MSZP székház oldalán pedig egy hatalmas piros lájk díszeleg....

Azt hiszem mentális feltételhez kötném a használatot, csak akkor nem nagyon maradna ember, akiből meg lehet élni.

Nem vagyok vaskalapos, mindenkinek ki kell valahogy kapcsolódni, és úgy tűnik az emberek nagy része ebben találta meg a kikapcsolódást (ami valószínűleg az oldal sokszínűségének köszönhető) és ezzel alapvetően nincs is gond, csak tudni kéne, hogy hol a határ, és figyelembe venni, hogy ez egy "éles" játék.

És végezetül egy jó tanács: érdemesebb néha kikapcsolni a gépet, és kimenni a "világba",tapasztalni, élőben kommunikálni. Persze már az sem olyan egyszerű, hiszen a facebook mindenhova beette magát, így a mobilon is követhetjük, ki hova lép éppenséggel.

Ezek után kitartást és tudatos faszbukolást mindenkinek!;)

 Minden jó ha a vége jó? Közhely és egyre kevésbé van benne igazság. Vajon hányan lennétek képesek valósághűen visszaadni ezt az évet? 

2009 a szakítások éve volt. Mi a helyzet 2010-zel?

Annyi de annyi minden van bennem napról napra, ami mindig csak elfelejtődik, mert jönnek az újabbak. Valahogy nem találom önmagam, de egyre több emberen látom ezt.

Nem érzitek úgy, mintha mindenki kicsit megbolondult volna? Mintha kifordultuk volna magunkból?Az emberek már nem olyan barátkozósak, mint régen, a bizalmatlanság mértéke hatalmas mértéket ölt, lassan mindenki már csak úgy van vele, hogy magáét szépen rendezgesse, aztán a másik meg forduljon fel. De mióta világ a világ itt az ember egyedül elpusztul...

Nagyon fáj, kib*szottul fáj, hogy ennyire önző a világ, hogy azok, akik az emberhez közel állnak elfelejtkeznek mindenkiről magukat kivéve. Az is fáj, hogy az ember kiteszi a lelkét a másikért, és nem, hogy egy köszönömöt nem kap, hanem még a szemére hányják. Miért nem lehet örülni egy kicsit?Annak, hogy az ember egészséges, hogy nem süket, ne néma, nem vak, minden végtagja megvan, teljes mértékben alkalmas a jó életre, képes alkotni. Annak, hogy van családja, vannak barátai. Miért nem lehet ezeket értékelni?

Hol volt karácsony,ahol nem is volt. Nálunk például karácsonyfa is hiányzott, de a lényeg a hangulat, ami méginkább...Csak a stessz volt vele, hogy kinek mit vegyen az ember, közben semmire sem volt igazán idő. Miért ilyen kötelező jellegű minden? Ez rontja el az egészet. Olyan, mint amikor a tanár feladta a kötelező olvasmányokat. Az ember alapból úgy áll hozzá, hogy jaj ne már, biztos szar, ha kötelező, meg hát amit muszáj az sosem olyan jó, mint amit az ember szabad akaratából csinál.

Idén már az sem volt, hogy legalább 3 napig szeretik az emberek egymást, megnyugszanak, pihennek, egymással foglalkoznak.

Mindenki kiböfögte az üzenőfalra, hogy boldogat, aztán úgy gondolták, hogy ezzel le van tudva. Hiányoznak a személyes kontaktusok. Hiányoznak a barátaim. Lassan mindenkit beszippant ez a rohadt internet. Már az msn előtt buliznak az emberek webcam-on keresztül. Nem igaz, hogy senkinek nem hiányzik az, hogy a barátját, az ismerősét megszólítsa élőben, lássa a reakciót, közel érezze magához.

Tudjátok mi 2010? A felejtések éve.

Nem felejtettetek el boldogságot kívánni a kedves barátaitoknak? az ismerőseiteknek, akikre számíthattál, ha baj volt? Nem felejtettél el véletlen felhívni?Visszaszólni?Meghívni?Megkérdezni, hogy mi van velem?

Elfelejtettél segíteni annak, aki szarban volt? Elfelejtettél köszönni? elfejeltettél megállni egy percre ebben a rohanó, féreg világban, és észrevenni azt, ami rád vár, aki téged akar?

Nem álltál meg, hogy észrevedd, hogyan távolodnak el egymástól azok, akikről régen azt gondoltad volna, hogy elválaszthatatlanok? A végén kurvára egyedül maradunk és akkor vége lesz a világnak, mindenki mindenkinek farkasa lesz igazán. 

A mese végen persze győz a jó és a gonosz megfizet mindenért. Hova lett a jóság?

Szart sem ér a Prada táskád, az agyon csicsázott műköröm, a legújabb Audi-d, ha igazából egyedül vagy ezek köddé válnak. Talán kicsit az értékekre kéne koncentrálnunk, nem az érdekekre. Az olyan értékekre, ami pénzzel nem mérhető, az olyanokra, amitől az ember szíve gyorsabban ver és melegség önti el.

Én a magam részéről sokat tanultam, sokat sírtam, aztán egyre többet nevettem. Lezártam egy korszakot. Van amit megtaláltam, van amit méginkább nem. De figyelem a jeleket, építem már azt a sokdarabos kirakót. A kép fele lassan kirajzolódik úgy érzem.Most nem fogom hagyni, hogy a szarságok, a rosszakarók az utamba álljanak, ami mindenből az "igazi", az küzdelmes, olykor fájdalmas, mégis végtelenül boldoggá tesz. Senki sem fog beletaposni a lassan félig kész puzzle-ömbe. Meglátjátok a végére igazán szép lesz. Hiszek benne.

Mindezek után nem kívánok egyebet, mint mindenkinek boldogságban, sikerben, barátokban, szerelemben, igazságban és valódi értékekben való gazdag új éveket!

 Pont ma délután sikerült lencsevégre kapni egy igazi kincset a Nagymező utcában,kapcsolódva az előző bejegyzésemhez, de sajnos a technika ördöge kibabrált velem, így majd a retro részlegnél lesz megtekinthető.

Ha jól emlékszem vasárnapról hétfőre valami eszméletlen baromságot álmodtam. Azt hiszem ezt még néhány igazi elborult festő is megirigyelné. Várom a vállalkozó kedvű fiatalokat, akik lefestenék, a világsiker garantált:P

Jól figyeljetek, mert én sem tudom ám követni:Egy régi bérház belsejében kezdődött az egész történet. Bár az álom szerint a Ferenciek terénél voltunk, mégis a ház lépcsőháza a parlament belsejét idézte számomra. Széles lépcsők, körfolyosók, és egy lift is díszelgett az álombéli helyszínen. Az emberek hirtelen olyan sokan lettek, mint egy hivatalban és mire feleszméltem a hirtelen lett tömeg sokkoló hatása alól már egy kopaszodó 40es pasi gonoszan vigyorogva makogott valamit miközben az arcomba bámult. Amikor meguntuk a lépcsőzést a lift felé indultunk, ám közben a recepción találtuk magunkat, ahol érdeklődtük az emberek furcsa viselkedése felől (főleg azért mert idáig mindenki felfelé tartott, aztán hirtelen egyszerre indult meg a tömeg a kijárat felé). A recepciós hölgy először próbált terelni, majd kinyögte, hogy a fejesek szerint felrobban a nap, vagy valami hasonló-erre sajnos homályosan emlékszem már-és hogy meneküljünk amerre látunk.

Én azt véltem helyesnek, hogy menjünk ki az utcára, hogyha belecsapnak a meteorok a házakba több az esélyünk a túlélésre. Közben azon voltam, hogy Bobbyt valahogy elérjem telefonon, még mielőtt megérkezik az első csapás. Következő pillanatban már sebesen tartott  felénk egy bazinagy lángoló golyó.Aztán szépen sorba jött a többi is. Marcival és egy 3. személlyel,akire a mai napig nem emlékszem elkezdtük kerülgetni ezeket a tűzgolyókat(eskü mint valami idióta számítógépes játékban). Mikor közelebb értek és már a parázs is kialudt, akkor jött az igazán nagy felfedezés, mi szerint ezek óriás alufóliagalacsinok voltak.

Egy plázánál kötöttünk ki. Az áruház inkább a régi skálákra hasonlított. Egyik kirakatban egy nagy felfújható gumibálna ugrált, a másik placcon 2 ember küzdött egy elszabadult gumitömlővel, amit kígyónak tituláltak. Ez idő alatt a galacsináradat véget ért, az ég tisztulni látszott. A bejáratok még le voltak zárva. Velünk szemben egy villamosmegálló díszelgett, ahol két idősebb hölgy épp forró csókot váltott:O, melynek hatására a körülöttünk lévő hasonló kaliberű hölgyek is nyakig voltak a tutibanxD 

Láttátok a minden6ó című filmet? Na ott Morgan Freeman játssza Isten szerepét. Hát az én álmomban is hasonlóképp volt. A tisztuló égen egyszer csak egy óriásgömb tűnt fel, ami vöröslött az égbolton és egyre közelebbinek érezhettük. Ezután bevetette magát az öreg, és kék műkörmeit piszkálta a gömbben. Ez olyan volt, mint ahogy ábrázolják az égi személyeket, ködösen mozgott abban a veres golyóban, majd hirtelen köddé vált és mindenki feleszmélt.

https://www.youtube.com/watch?v=QAK5sJ77J78 

Isten csúnya játékot űzött velünk, amikor is kiderült, hogy az egész csak egy átverés volt, persze figyelemfelkeltő céllal. Az álom végén mindenki megkerült, Marcsi épp egy szobában ücsörgött és valamilyen mp3 lejátszóról témázott, Bobby meg valahogy csak ott termett mellettem.

Valahogy nem tudom szavakba önteni milyen érzés ez. Elsősorban végigfuttattam a programot agyban, hogy igen, ez hibás, ez nem lehetséges. A következő már gázosabb, főleg ha az ember azon gondolkodik, hogy vajon miért nem normális,miért álmodik egymástól teljesen független, ráadásul legtöbbször teljesen abszurd dolgokkal.

Hát azt azóta sem sikerült megfejtenem, hogy vajon mit kereshetett Morgan Freeman kék műkörmös, tréfálkozós istenként az álomban, a felfújható bálnáról és az alumínium galacsinmeteorokról már nem is beszélve.

Lehet, hogy egy kórházi eset vagyok, ám az is lehet, hogy én vagyok a messiás, a jövőlátótok, akinek az a nagy feladata, hogy megmentse ezt a bolygót.:P

Végül is ha jobban belemélyülök a témába, mint Jim Carry a 23-as szám című filmben még lehet, hogy a végén kiderül rólam is, hogy ez a 2. életem, valóban pedig egy kattant állat vagyok. Végtére is megjelent egy a vörös iszap balhé, ami két ponton is kapcsolható az álomhoz: 1. alumínium (mint a "meteorok") valamint 2. vörös iszap (óriási nagy valami vörös közelített amikor megjelent Morgan Freeman).

Persze tudom, hogy ez így igen nagy baromságnak tűnik, de valóban ezt álmodtam, amit hétfő délután még Gabinak és Bobbynak is elmeséltem, persze nem ennyire részletezve. A kapcsolható pontokra pedig most, a történet felidézése közben eszméletem.

No mindegy, Morgan Freeman nincs, de van pár "fincsi" kép erről az ökoszörnyről, ezzel búcsúzom, csak h fokozzam a hangulatot...

http://www.boston.com/bigpicture/2010/10/a_flood_of_toxic_sludge.html?ref=nf

 Gondolkoztatok már azon, hogy mióta megszülettünk mennyit változott a világ? Annyira felgyorsult a fejlődés, hogy lassan már én is elveszettnek érzem magam ebben a globalizálódó glóbuszon, ahogy a fejesek emlegetik.

Egyre gyakrabban érzem azt, hogy öregszem. Talán mert annyit változott a világ, annyira komfortos, automatizált az egész, hogy oly távolinak tűnik az elmúlt 20 esztendő.

Emlékeztek még az Orion TV-re, vagy a 30 centis tégla Nokiára? Az első számítógépes játékokra?A Flurbyre, a tamagocsira, a tetriszre, a világítós cipőre? a színváltós fogkefére?fűfejű fűfire?A matricás albumokra, a kosaras kártyákra? Az első magyar sorozatokra, a Kisvárosra, a Szomszédokra, a Família kftre?

A klasszikus régi Walt Disney mesékre, a magyar népmesékre?Az illatos gyurmára? A medvecukorra az állatkertben?A traccs partira? A tekerős vezetékes telefonra?A Buffalo-ra?xD Az egyszer használható fényképezőkre?A régi kinderfigurákra, telefonkártyákra?

A kaktusz jégkrémre, meg a hupikék törpikékesre? A zacskós,betűtésztás paradicsomlevesre? A mini pöti danone-ra?A spice girls-ös nyalókákra? Az idétlen fiúegyüttesekre?A mozgó szemű babákra?A színváltós hajú barbiebabára? a matchbox-ra? a nintendo-ra? a nokia-s snake-re,a patakparti csavargásokra, a technikától idegenebb világra?

A lista végtelen, de a a papírom ott felejtettem a távírányító alatt Bobby szekrényén:) Szerda este hirtelen felindulásból elkeztem papírra dobálni ezeket,aztán hulla készen még nyomtunk egy supermario-t a neten:D Durva, hogy ennyi idő után ugyanúgy feszülök előtte, nehogy elcsapjon egy teknőstiszt, vagy felfaljon egy húsevő növény. Sikerült annyira felspanolni magam, hogy nem álltam meg amíg el nem juotttam a második pályáigxD Igen, tudom, nagyon nem vagyok trú face, de nem ma volt annak a napja, amikor általánosban toltuk titokban infó órán, tegyük hozzá, meg túl közel voltak a nyilak egymáshoz, nem esett kézre:P

Márióóóó ide vagy oda, nem volt ingerszegény gyerekkorunk:)

Egy fantasztikus oldalra leltem, ahol igazi aranyszemekre bukkantam:

1993          1996                                                               

1998                                         1999                    2000

Ezek mekkora slágertelefonok voltak:) Az 5510-es mindig kiírta h épp az Árpád-hídnál vagy, vagy akár Pornóapátiban:)

Aztán érkezett 2002-ben az első színes telefónó, a 3510i, az már mekkora menőnek számított a polifonikus hangzásvilágával meg színes kijelzővel xD

Közben leszoktunk az előlap cserélgetésről, pedig mekkora biznisz volt bennexD

Lassan megjelent a WAP,az MMS, aztán GPRS ésatöbbi...A mai darabok már nem telefonok hanem valami igazán összetett masinák:)

Találtam egy cikket, mely szerint míg 99-ben "csak" kb. 1 millió előfizetést tartottak nyilván, ez 2002-re több, mint az ötszörösére emelkedett, hála a mi drága Viktorunknak.(már csak a kormányzási idő miatt :P-1998-2002) Azt is mondják itten, hogy 2008-ra 11 millió előfizetést jegyeztek. Hát az szép, ebben az országban több telefon él, mint ember, biztos azért ennyire antiszoc a mi bjútifúl fővárosunk isxD

 Hát azt hiszem mára elég a nosztalgiából, kicsit elszaladt az idő. Következő post-ra kategorizálom majd a drága retros emlékeim(Y)

Adios:)