Cruel lies
2011.01.15. 23:57
Ismét egy bejegyzés, aminek már a címében is a hazugság szó szerepel.
Miért fáj annyira eszméletlenül ha átvernek? Amikor az hazudik a szemünkbe (a lelkünknek), aki előtt védtelenné tesszük magunkat azzal, hogy feltárjuk titkainkat, megmutatjuk a gyengéink, megnyílunk a másik előtt ezzel támadási felületet képezve, a "védőpajzsot" elhajítva?
Mindenkinek vannak titkai. Vannak azok a dolgok, amit az ember még saját magának sem mer bevallani, saját maga előtt is titkolja, próbálja elhitetni a valótlant, csak mert az kényelmesebb,egyszerűbb megoldás, szebb a külvilág számára.
Az emberi élet olyan, mint egy könyv.Hogy milyen fajta? Egyéb kategória: embere válogatja, valakié egy kalandregényhez, valakié egy love storyhoz, egy gyűjteményhez, valakié pedig csak egy unalmas egyetemi tankönyvhöz hasonlít. És mi helyzet a mesekönyvekkel? Nos ez egy igen ritka féle-fajta.
Saját magunk írjuk benne a fejezeteket. Minden kapcsolat, minden új dolog egy új fejezet, melyet ha az előző fejezet beárnyékol, akkor elveszíti varázsát, önállóságát.
A korábbi fejezetek nem fognak eltűnni, de ahogy lapozunk egyre távolabbra kerülnek a jelentől, a legrégebbiek helyére újak kerülnek, a kevésbé régiek nagyon régiekké válnak. .jpg)
Szokták mondani, hogy ne nézz vissza. Ez bolondság.Csak az ne nézzen vissza, aki gyenge és vissza húzza a múltja, aki nem volt képes tovább lépni, az új fejezetet megnyitni. Aki gyáva, és fél az újtól, közben az új az ismeretlen, a régmúlt pedig az ismert rossz. Aki soha nem néz vissza az retteg, hogy nehogy megtorpanjon, hogy megremegjen a lába.
Vissza kell tekinteni, hogy lássuk jó úton haladunk-e, hogy a mostani az előzőhöz képest javulást, előrelépést, fejlődést hozott-e, hogy így teljesebbnek, egésznek érezzük-e magunk. Az emberi lét célja a szüntelen fejlődés, a tanulás, ami soha nem teljesedhet be, ez a tökéletes tökéletlenség.
és hogy mi az igaz szerelem? Amikor az ember féllábúként él, és aztán hirtelen eldobja a mankót és újra két lábon jár. Amikor az utolsó puzzle darab belekerül a kirakóba. Amikor egy másik személyben magadra találsz, aki a rossz tulajdonságaidhoz a saját jó tulajdonságait párosítja, az ő rossz tulajdonságai mellé te párosítod a saját jóságod. Amikor a másik egy percre nincs mellettünk, és máris elveszettnek, védtelennek érezzük magunkat. Mi más lenne az, mint amikor az oroszlán hirtelen kezes báránnyá válik.
Ezekkel kell megküzdenünk, hogy a másikkal szemben tiszta lappal tudjunk játszani, még ha az nem is mindig kellemes a felek számára. Saját magunkkal szemben kell őszintének lennünk, hogy képesek legyünk a tiszta emberi érzelmek kinyilvánítására, hogy ne mocskolja be a szerelmet, a boldogságot a múlt és a jelen árnyéka, hogy fejlődni tudjunk, hogy legyen értelme élnünk.A másikért, MAGUNKÉRT.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
